„A legnagyobb öröm számomra az, amikor látom, hogy az emberek valóban használják a köztereket.“
Hana Laššová építész jelenleg a Trenčín 2026 csapatában dolgozik. Olyan projektekkel foglalkozik, amelyek a közterekre, a közösségekre és a város fokozatos átalakulására összpontosítanak. Egyetlen objektum megtervezése helyett a várost egészként szemléli. Az érdekli, hogyan mozognak benne az emberek, hogyan találkoznak egymással, és hogyan alakíthatják maguk is azokat a helyeket, ahol élnek.
A City reimagined projekt utcákkal, terekkel és lakótelepekkel is foglalkozik. Mi alapján választják ki azokat a helyeket, amelyek figyelmet igényelnek?
Többféle szempont kombinációjáról van szó. Egyes helyszínek esetében a városnak már volt revitalizációs tanulmánya, és ideiglenes beavatkozások segítségével bizonyos megoldásokat előre ki tudunk próbálni. Így a lakosokkal is együtt tudunk dolgozni még azelőtt, hogy elkészülne a végleges építészeti megoldás.
Bizonyos helyszíneket egyszerűen a város megfigyelésével azonosítottunk, olyan területeket keresve, ahol akár egy viszonylag kis beavatkozás is nagyobb hatást érhet el. Az ott élő emberekkel való együttműködés szintén nagyon fontos. A Living neighborhoodsprojektnek köszönhetően az egyes városrészekben helyi lakosokkal dolgozunk együtt, akik saját ötletekkel érkeznek, mi pedig segíthetünk ezek továbbfejlesztésében.
Ön szerint mi dönti el, hogy egy helyen csak áthaladunk, vagy szeretnénk megállni és egy ideig ott maradni?
Nagyon fontos, hogy látható legyen: valaki törődik az adott hellyel. Nem kell újnak lennie, de ha az ember érzi, hogy gondozzák, és valakinek fontos, az arra is hatással van, ahogyan mások használják.
Közben különböző embercsoportokra is gondolni kell. Az időseknek, a gyermekes családoknak és a fiataloknak eltérő igényeik vannak, ezért szerintem fontos olyan tereket létrehozni, amelyek inkább összekötik az embereket, és különböző napszakokban vagy évszakokban eltérő funkciókat is betölthetnek. Egy ilyen többfunkciós tér egész nap élettel telhet meg.
A közterek tervezésekor építészek, az önkormányzat és a helyi lakosok is találkoznak. Hogyan lehet összehangolni gyakran eltérő nézőpontjaikat és igényeiket?
Szerintem nagyon fontos az adatokkal és a részvétellel való munka, vagyis hogy mindenkit egy asztalhoz ültessünk. Az önkormányzatnak nem csupán azt kellene ellenőriznie, hogy minden megfelel-e az előírásoknak, hanem azt is világosan meg kellene tudnia fogalmazni, mit vár egy adott terület fejlődésétől.
Az arra vonatkozó adatok, hogy hogyan működik egy hely, és mire van szükségük az ott élőknek, részei lehetnek az építészeknek vagy várostervezőknek szóló tervezési feladatnak. Így a városok erősebb szerepet kaphatnának saját környezetük alakításában, és jobban képviselhetnék a lakosok minőségi városi élethez való jogát.
Trenčín idén Európa Kulturális Fővárosa. Amikor 2026 véget ér, miből fogja tudni, hogy mindennek valóban volt értelme a város számára?
A konkrét projekteknél is fontosabb lenne számomra, ha 2026 után bizonyítékot látnánk arra, hogy a többéves erőfeszítés megérte, és valódi hatással volt elsősorban a helyi lakosokra, az önbizalmukra és az új dolgok iránti nyitottságukra. Nemcsak az volt fontos, hogy európai kulturális dimenziót hozzunk egy kisebb városba, hanem az is, hogy támogassuk az aktív helyi közösségeket, és erősítsük a szomszédsági kapcsolatokat a város egészében. Erre később a város történetének következő fejezete is épülhet.
A programot illetően a szervezetünknek 2026 után is tovább kellene működnie, és át kellene vennie a meglévő tevékenységek egy részét. Fontos, hogy mind a város, mind a Trenčín megyei önkormányzat beszél bizonyos fokú folytonosság megőrzéséről.
Éppen ez a folytonosság az ilyen projektek legnagyobb kihívása? Hogy az Európa Kulturális Fővárosa év vége után ne tűnjön el minden nyomtalanul?
Igen. Nagyon fontos, hogy maradjon valaki, aki továbbra is képes támogatni az embereket. Trenčínben például létrejött az Mechanism of participation, amely az Európa Kulturális Fővárosa programjain kívül is együtt dolgozik a lakosokkal. Egyes szomszédsági csoportok idővel saját egyesületet is alapíthatnak, és kisebb támogatásokra pályázhatnak.
A Creative institute működésének is folytatódnia kellene. Természetesen kisebb léptékben fog működni, de jó tudni, hogy továbbra is lesz egy szervezet, amely bizonyos garanciát jelent a további fejlődésre.
Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy Szlovákia egyik nagy lehetősége a természeti környezetében rejlik. Ön szerint hol húzódik a határ a turizmus fejlesztése és aközött, amikor már inkább elveszünk a tájból? Hiszen ma már a hegyek közepén is nagyszabású ingatlanfejlesztések jelennek meg.
Problémát jelent, ha a fejlesztések csak néhány legismertebb helyszínre koncentrálódnak. Szlovákiában sok kevésbé ismert természeti terület található, amelyek másfajta élményt kínálhatnának a látogatóknak, miközben a turisztikai terhelést is jobban elosztanák.
Szerintem azt is fontos átgondolni, milyen típusú turizmust támogatunk. Nem feltétlenül egy újabb wellness-szállodára van szükség. Lehet szó olyan élményről is, amely a helyi tájra, az emberekre és az adott régióra jellemző tevékenységekre épül.
Ha végignéz a Trenčínben az EHMK 2026 kapcsán megvalósult változásokon, személy szerint minek örül a legjobban?
Annak, amikor látom, hogy az emberek valóban használják a köztereket. Néha elég látni valakit, aki egy parkletben vagy egy közösségi asztalnál ül. Amit csinálunk, természetesen nem mindig tökéletes, de éppen ezért tekintünk rá kísérletként is. Látjuk, mi működik és mi nem, és tovább tanulhatunk belőle.
Számomra talán az a legfontosabb, hogy ezek a helyek nem maradnak papíron létező projektek, hanem elkezdik élni a saját életüket.
